A feljáró 2, meg egy idézet

Defektes lett a mopedem. Mondhatnánk, nem nagy ügy, de ez nem igaz. Szerencsére lassú defekt, tehát nem az utakon ért, itthon eresztett le, ám a fiaim nem a közelben laknak, ezért bizony várni kell. A mopedet meg huzigálni kell, mert a fodrászüzletben csakis zárás után állhat. Két embert hívtam ma reggel is, hogy tolják ki, de én már úgy vagyok a kéréssel, ahogy Nagy László írta: Nekem a kérés nagy szégyen…

Kérés. Kezdetektől fogva ezen alapult a mopedes dolgom, így lett a a címben szereplő feljáróm is készen.

Nem igazán ismertem lakóhelyünk önkormányzati képviselőjét, tudtam, ki ő, de soha nem beszéltünk, ám már az első alkalommal kiderült, Nándor egy nagyon segítőkész ember, és én nem tudom, hogyan intézte, nem kötötte az orromra, de az ígért időpontban megjelentek a munkások és nekiláttak előbb az alap kiásának, aztán a betonozásnak is. 

A lakosság egy része felhördült, mi ez má’, mi épül itten? Azóta a kedélyek lenyugodtak, az utat sokan használják, gyerekek, kerékpárosok, gyalogosok is, mert legalább nem kell bemenni a sárba. 

Sőt készült a képviselő úr jóvoltából egy másik épület elé is rámpa, másik sorstárs számára.

Örök hálával és köszönettel tartozok sok embernek, ámbár hozott a dolog néhány ellenséget is. Sajnos ez ilyen, nem örül mindenki az örülővel, nem is akadok fel ezen. Csak azon amikor szórakozásból leöntözik sörrel a járgányomat, vagy éppen telepakolják féldecis üveggel. 

Próbáltam ez ellen tenni, felkerestem többször a helyi Vöröskereszt főnökasszonyát, mert nekik van egy olyan kihasználatlan helyiség az épületünkben, ahol tárolhatnám a mopedet, ám olyan nagyfokú érzéketlenséggel, olyan durva visszautasítással találkoztam náluk, akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, így aztán le is tettem erről a lehetőségről. 

Most várom a szerelőt, mert majd a későbbiek folyamán megmagyarázom, mit keres az Ortoprofil logója a blog fejlécén, de most még nem árulom el. Várom a szerelőt, várom a fiamat, várom, hogy legyen újra lehetőségem kimozdulni, mert én moped nélkül élni nem tudok. Én nem akarok könyörögni senkinek, hogy hozzál már légy szíves ezt, meg azt. Olyan sokat kértem már.

Holnap folytatom.