Moto(r)neuron

A rejtélyes kór 1.

Anyám a szépség megszállottja volt, az ő világába nem fért bele a csúf, vagy amit ő annak gondolt. Ilyen csúfságok egyike volt számára a betegség. Amikor születésem után kiderült, van valami bibi, a budapesti kontrollok nekem mulatságot jelentettek. Kiöltözést, csipkés kombinét, mókázást a professzorokkal. Egyedül a nagyanyám aggódott. Nézegette a lábamat, felsóhajtott, legyen igaza anyádnak,… Tovább »

A feljáró 2, meg egy idézet

Defektes lett a mopedem. Mondhatnánk, nem nagy ügy, de ez nem igaz. Szerencsére lassú defekt, tehát nem az utakon ért, itthon eresztett le, ám a fiaim nem a közelben laknak, ezért bizony várni kell. A mopedet meg huzigálni kell, mert a fodrászüzletben csakis zárás után állhat. Két embert hívtam ma reggel is, hogy tolják ki,… Tovább »

A feljáró I.

A Trophy elnevezésű mopedet a Jófogáson találtam, egy alapítványféle árulta, akik Hollandiából hoznak be gyógyászati segédeszközöket. Akkor már tudtam, hogy nagy kerekű, masszív járművet keresek, olyat ami nem ijed meg a rossz utaktól, kisebb-nagyobb emelkedőktől.  Beszéltem néhány mopedessel, nekik orvos írta fel, legtöbbjüknek El go típus van, jobbára síkutakra használható. Így már nem is bántam,… Tovább »

Első látásra szerelem volt

Egy éve, pontosan március első napjaiban határoztam el, hogy nem kínlódok tovább, kell nekem egy motor. Igen, igen, először háromkerekű robogóban gondolkodtam, mivel bérházban lakom, tárolóhelyiség nincs, egy kis méretű robogót meg betolhatok bárhová, gondoltam, akár a pincébe, akár valamelyik üzlethelyiségbe, mert van itt az épület alagsorában bőven. Fodrászüzlet, zöldséges és egyebek… Egyébként tényleg kínlódtam,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!